Az ember nem tudja megválogatni a családját, csak a barátait, tartja a mondás, azonban ez még nehezebb üggyé válhat, hogy ha a barátai és a családja igazán kedvelik és szeretik egymást és kvázi összefognak bizonyos esetekben vagy kérdéskörben. Történetesen az én édesanyám, a legjobb barátnőm és a nővérem a fejükbe vették, hogy bár egészen egyszerűen gyűlölöm hogy ha fotóznak és maximálisan frusztrál, hogy ha nekem képeken kell szerepelnem, mégis meglepnek egy családi fotózással, hiszen legalább akkor biztosan el kell hogy menjek, és a gyerekek is meg lesznek kicsiként örökítve profi képeken. Hát mondanom sem kell, hogy mennyire nem tetszett nekem ez az ötlet, de nem tudtam mit tenni, kicsíptem a családot, magamat is, amennyire csak tudtam, és elmentem a családi fotózásra.
Iszonyatosan tartottam az egésztől, és a férjemen is azt láttam, hogy bár neki nincs baja sem a képekkel, sem azzal, hogy ha modellt kell állnia, nem élvezi a helyzetet, sőt igazság szerint nagyon is feszült volt az oda vezető úton, ez pedig nekem sem segített sajnos. Azt kell hogy mondjam azonban, hogy igazság szerint nagyon is jól jöttünk ki végül a dologból, mert azt kihagytuk mindig a folyamatból, hogy iszonyatosan fontos a fotós hozzáállása, munkájának a formája és a személyisége, és mi bizony Szalai Balázs személyében nem csak egy profi szakembert kaptunk, hanem egy nagyon kellemes személyiségű embert, akivel öröm volt a fotózás, mert nem kifejezett beállított pózokat szeretett volna rajtunk végig erőltetni, hanem bizony egy igazán természetes, jó hangulatú fotózáson vehettünk vele részt, és ennek tükrében jól is éreztük magunkat, illetve tényleg nagyon természetes és szép képek születtek. Néha azért jó, hogy ha vannak ilyen emberek mellettünk, akik kiléptetnek a komfort zónából, mindezt viszont úgy teszik, hogy annak eredménye biztosítva legyen, mint ahogyan most is történt. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is fel fogjuk kérni Szalai Balázst, hogy készítsen nekünk ilyen fantasztikus képeket egy ugyanilyen fantasztikusan jó napon.